Hungarian Bible

 

The Gospel According to Saint John

 

Chapter 4

 

 

1.

 

Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,

    
 
 

2.

 

(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)

    
 
 

3.

 

Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.

    
 
 

4.

 

Samárián kell vala pedig általmennie.

    
 
 

5.

 

Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.

    
 
 

6.

 

Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.

    
 
 

7.

 

Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

    
 
 

8.

 

Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

    
 
 

9.

 

Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.

    
 
 

10.

 

Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és [hogy] ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

    
 
 

11.

 

Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

    
 
 

12.

 

Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

    
 
 

13.

 

Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

    
 
 

14.

 

Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.

    
 
 

15.

 

Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!

    
 
 

16.

 

Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!

    
 
 

17.

 

Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;

    
 
 

18.

 

Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.

    
 
 

19.

 

Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

    
 
 

20.

 

A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.

    
 
 

21.

 

Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.

    
 
 

22.

 

Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.

    
 
 

23.

 

De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.

    
 
 

24.

 

Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

    
 
 

25.

 

Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.

    
 
 

26.

 

Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.

    
 
 

27.

 

Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?

    
 
 

28.

 

Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:

    
 
 

29.

 

Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?

    
 
 

30.

 

Kimenének azért a városból, és hozzá menének.

    
 
 

31.

 

Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!

    
 
 

32.

 

Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.

    
 
 

33.

 

Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

    
 
 

34.

 

Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.

    
 
 

35.

 

Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.

    
 
 

36.

 

És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

    
 
 

37.

 

Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.

    
 
 

38.

 

Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

    
 
 

39.

 

Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.

    
 
 

40.

 

A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.

    
 
 

41.

 

És sokkal többen hivének a maga beszédéért,

    
 
 

42.

 

És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.

    
 
 

43.

 

Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.

    
 
 

44.

 

Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.

    
 
 

45.

 

Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.

    
 
 

46.

 

Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.

    
 
 

47.

 

Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.

    
 
 

48.

 

Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.

    
 
 

49.

 

Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.

    
 
 

50.

 

Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.

    
 
 

51.

 

A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.

    
 
 

52.

 

Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;

    
 
 

53.

 

Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.

    
 
 

54.

 

Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.

    
 
 

John 5

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com