Hungarian Bible

 

The Gospel According to Saint John

 

Chapter 3

 

 

1.

 

Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:

    
 
 

2.

 

Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.

    
 
 

3.

 

Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.

    
 
 

4.

 

Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?

    
 
 

5.

 

Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

    
 
 

6.

 

A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.

    
 
 

7.

 

Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.

    
 
 

8.

 

A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.

    
 
 

9.

 

Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?

    
 
 

10.

 

Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?

    
 
 

11.

 

Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.

    
 
 

12.

 

Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?

    
 
 

13.

 

És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.

    
 
 

14.

 

És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.

    
 
 

15.

 

Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.

    
 
 

16.

 

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

    
 
 

17.

 

Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.

    
 
 

18.

 

A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

    
 
 

19.

 

Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.

    
 
 

20.

 

Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;

    
 
 

21.

 

A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.

    
 
 

22.

 

Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele.

    
 
 

23.

 

János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.

    
 
 

24.

 

Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.

    
 
 

25.

 

Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől.

    
 
 

26.

 

És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.

    
 
 

27.

 

Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.

    
 
 

28.

 

Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el.

    
 
 

29.

 

A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.

    
 
 

30.

 

Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.

    
 
 

31.

 

A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.

    
 
 

32.

 

És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.

    
 
 

33.

 

A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.

    
 
 

34.

 

Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.

    
 
 

35.

 

Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.

    
 
 

36.

 

A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

    
 
 

John 4

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com