Hungarian Bible

 

The Gospel According to St. Luke

 

Chapter 18

 

 

1.

 

Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

    
 
 

2.

 

Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.

    
 
 

3.

 

Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

    
 
 

4.

 

Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;

    
 
 

5.

 

Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

    
 
 

6.

 

Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

    
 
 

7.

 

Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?

    
 
 

8.

 

Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?

    
 
 

9.

 

Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:

    
 
 

10.

 

Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.

    
 
 

11.

 

A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.

    
 
 

12.

 

Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.

    
 
 

13.

 

A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!

    
 
 

14.

 

Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

    
 
 

15.

 

Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.

    
 
 

16.

 

De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

    
 
 

17.

 

Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.

    
 
 

18.

 

És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

    
 
 

19.

 

Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.

    
 
 

20.

 

A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.

    
 
 

21.

 

Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

    
 
 

22.

 

Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.

    
 
 

23.

 

Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

    
 
 

24.

 

És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

    
 
 

25.

 

Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

    
 
 

26.

 

A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?

    
 
 

27.

 

Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

    
 
 

28.

 

És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!

    
 
 

29.

 

Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,

    
 
 

30.

 

A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.

    
 
 

31.

 

És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.

    
 
 

32.

 

Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;

    
 
 

33.

 

És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.

    
 
 

34.

 

Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

    
 
 

35.

 

Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.

    
 
 

36.

 

És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?

    
 
 

37.

 

Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.

    
 
 

38.

 

És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

    
 
 

39.

 

A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

    
 
 

40.

 

És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,

    
 
 

41.

 

Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.

    
 
 

42.

 

És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.

    
 
 

43.

 

És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsőséget ada az Istennek.

    
 
 

Luke 19

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com