Hungarian Bible

 

The Gospel According to St. Luke

 

Chapter 17

 

 

1.

 

Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.

    
 
 

2.

 

Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.

    
 
 

3.

 

Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.

    
 
 

4.

 

És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.

    
 
 

5.

 

És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!

    
 
 

6.

 

Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.

    
 
 

7.

 

Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?

    
 
 

8.

 

Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?

    
 
 

9.

 

Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.

    
 
 

10.

 

Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

    
 
 

11.

 

És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.

    
 
 

12.

 

És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:

    
 
 

13.

 

És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

    
 
 

14.

 

És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.

    
 
 

15.

 

Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;

    
 
 

16.

 

És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.

    
 
 

17.

 

Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?

    
 
 

18.

 

Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

    
 
 

19.

 

És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

    
 
 

20.

 

Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.

    
 
 

21.

 

Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

    
 
 

22.

 

Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.

    
 
 

23.

 

És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek:

    
 
 

24.

 

Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.

    
 
 

25.

 

De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.

    
 
 

26.

 

És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

    
 
 

27.

 

Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.

    
 
 

28.

 

Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;

    
 
 

29.

 

De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:

    
 
 

30.

 

Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

    
 
 

31.

 

Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.

    
 
 

32.

 

Emlékezzetek Lót feleségére!

    
 
 

33.

 

Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.

    
 
 

34.

 

Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

    
 
 

35.

 

Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

    
 
 

36.

 

Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

    
 
 

37.

 

És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.

    
 
 

Luke 18

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com