Hungarian Bible

 

The Gospel According to St. Luke

 

Chapter 19

 

 

1.

 

És bemenvén, általméne Jerikhón.

    
 
 

2.

 

És ímé [vala ott] egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.

    
 
 

3.

 

És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.

    
 
 

4.

 

És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.

    
 
 

5.

 

És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.

    
 
 

6.

 

És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.

    
 
 

7.

 

És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.

    
 
 

8.

 

Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.

    
 
 

9.

 

Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.

    
 
 

10.

 

Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.

    
 
 

11.

 

És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.

    
 
 

12.

 

Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.

    
 
 

13.

 

Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.

    
 
 

14.

 

Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.

    
 
 

15.

 

És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.

    
 
 

16.

 

Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.

    
 
 

17.

 

Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.

    
 
 

18.

 

És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.

    
 
 

19.

 

Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.

    
 
 

20.

 

És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;

    
 
 

21.

 

Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem [te] tettél el, és aratod, a mit nem [te] vetettél.

    
 
 

22.

 

Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem [én] tettem el, és aratom, a mit nem [én] vetettem;

    
 
 

23.

 

Miért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?

    
 
 

24.

 

És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.

    
 
 

25.

 

És mondának néki: Uram, tíz gírája van!

    
 
 

26.

 

[És] [ő monda]: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.

    
 
 

27.

 

Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!

    
 
 

28.

 

És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.

    
 
 

29.

 

És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,

    
 
 

30.

 

Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.

    
 
 

31.

 

És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.

    
 
 

32.

 

És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.

    
 
 

33.

 

És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?

    
 
 

34.

 

Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.

    
 
 

35.

 

Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.

    
 
 

36.

 

És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.

    
 
 

37.

 

Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;

    
 
 

38.

 

Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!

    
 
 

39.

 

És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!

    
 
 

40.

 

És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

    
 
 

41.

 

És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.

    
 
 

42.

 

Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elől.

    
 
 

43.

 

Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.

    
 
 

44.

 

És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.

    
 
 

45.

 

És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,

    
 
 

46.

 

Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.

    
 
 

47.

 

És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:

    
 
 

48.

 

És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, [reá] hallgatván.

    
 
 

Luke 20

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com