Hungarian Bible

 

The Gospel According to St. Matthew

 

Chapter 13

 

 

1.

 

Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.

    
 
 

2.

 

És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.

    
 
 

3.

 

És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,

    
 
 

4.

 

És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.

    
 
 

5.

 

Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.

    
 
 

6.

 

De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.

    
 
 

7.

 

Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.

    
 
 

8.

 

Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

    
 
 

9.

 

A kinek van füle a hallásra, hallja.

    
 
 

10.

 

A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?

    
 
 

11.

 

Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.

    
 
 

12.

 

Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.

    
 
 

13.

 

Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.

    
 
 

14.

 

És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:

    
 
 

15.

 

Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

    
 
 

16.

 

A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.

    
 
 

17.

 

Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.

    
 
 

18.

 

Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.

    
 
 

19.

 

Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.

    
 
 

20.

 

A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;

    
 
 

21.

 

De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.

    
 
 

22.

 

A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.

    
 
 

23.

 

A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

    
 
 

24.

 

Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;

    
 
 

25.

 

De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.

    
 
 

26.

 

Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.

    
 
 

27.

 

A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?

    
 
 

28.

 

Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?

    
 
 

29.

 

Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.

    
 
 

30.

 

Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.

    
 
 

31.

 

Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében;

    
 
 

32.

 

A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.

    
 
 

33.

 

Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.

    
 
 

34.

 

Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,

    
 
 

35.

 

Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.

    
 
 

36.

 

Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.

    
 
 

37.

 

Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;

    
 
 

38.

 

A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.

    
 
 

39.

 

Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.

    
 
 

40.

 

A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.

    
 
 

41.

 

Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,

    
 
 

42.

 

És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

    
 
 

43.

 

Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.

    
 
 

44.

 

Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.

    
 
 

45.

 

Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;

    
 
 

46.

 

A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.

    
 
 

47.

 

Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;

    
 
 

48.

 

Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.

    
 
 

49.

 

Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.

    
 
 

50.

 

És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

    
 
 

51.

 

Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.

    
 
 

52.

 

Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.

    
 
 

53.

 

És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.

    
 
 

54.

 

És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők?

    
 
 

55.

 

Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?

    
 
 

56.

 

És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?

    
 
 

57.

 

És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.

    
 
 

58.

 

Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt.

    
 
 

Matthew 14

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com