Hungarian Bible

 

The Book of Psalms

 

Chapter 39

 

 

1.

 

Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.

    
 
 

2.

 

Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

    
 
 

3.

 

Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

    
 
 

4.

 

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:

    
 
 

5.

 

Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

    
 
 

6.

 

Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

    
 
 

7.

 

Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

    
 
 

8.

 

Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

    
 
 

9.

 

Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

    
 
 

10.

 

Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

    
 
 

11.

 

Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

    
 
 

12.

 

Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.

    
 
 

13.

 

Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.

    
 
 

14.

 

Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!

    
 
 

Psalms 40

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com