| Chapter 21 |
1 | Felele pedig Jób, és monda:
|
2 | Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]
|
3 | Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
|
4 | Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?
|
5 | Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
|
6 | Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
|
7 | Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
|
8 | Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.
|
9 | Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.
|
10 | Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
|
11 | Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.
|
12 | Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
|
13 | Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
|
14 | Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
|
15 | Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?
|
16 | Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!
|
17 | Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.
|
18 | Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
|
19 | Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
|
20 | Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
|
21 | Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!
|
22 | Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!
|
23 | Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
|
24 | Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.
|
25 | Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
|
26 | Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.
|
27 | Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
|
28 | Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
|
29 | Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
|
30 | Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
|
31 | Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
|
32 | Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
|
33 | Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.
|
34 | Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
|