The Second Epistle of Paul to the Corinthians

 

Chapter 3

 

 

1.

 

Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?

    
 
 

2.

 

A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;

    
 
 

3.

 

A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.

    
 
 

4.

 

Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.

    
 
 

5.

 

Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:

    
 
 

6.

 

A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái []legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.

    
 
 

7.

 

Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:

    
 
 

8.

 

Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?

    
 
 

9.

 

Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?

    
 
 

10.

 

Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.

    
 
 

11.

 

Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.

    
 
 

12.

 

Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;

    
 
 

13.

 

És nem, miként Mózes, [a ki] leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.

    
 
 

14.

 

De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;

    
 
 

15.

 

Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.

    
 
 

16.

 

Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.

    
 
 

17.

 

Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

    
 
 

18.

 

Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.

    
 
 

2nd Corinthians 4

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com