Hungarian Bible

 

The Gospel According to Saint John

 

Chapter 16

 

 

1.

 

Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.

    
 
 

2.

 

A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.

    
 
 

3.

 

És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.

    
 
 

4.

 

Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.

    
 
 

5.

 

Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?

    
 
 

6.

 

Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.

    
 
 

7.

 

De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.

    
 
 

8.

 

És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:

    
 
 

9.

 

Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;

    
 
 

10.

 

És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;

    
 
 

11.

 

Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.

    
 
 

12.

 

Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.

    
 
 

13.

 

De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.

    
 
 

14.

 

Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.

    
 
 

15.

 

Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.

    
 
 

16.

 

Egy kevés [idő,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idő,] és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.

    
 
 

17.

 

Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés [idő,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idő,] és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?

    
 
 

18.

 

Mondának azért: Mi az a kevés [idő,] a miről szól? Nem tudjuk, mit mond.

    
 
 

19.

 

Megérté azért Jézus, hogy őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés [idő,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idő,] és megláttok majd engem?

    
 
 

20.

 

Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.

    
 
 

21.

 

Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.

    
 
 

22.

 

Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.

    
 
 

23.

 

És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

    
 
 

24.

 

Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.

    
 
 

25.

 

Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.

    
 
 

26.

 

Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;

    
 
 

27.

 

Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.

    
 
 

28.

 

Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.

    
 
 

29.

 

Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.

    
 
 

30.

 

Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől jöttél ki.

    
 
 

31.

 

Felele nékik Jézus: Most hiszitek?

    
 
 

32.

 

Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

    
 
 

33.

 

Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot.

    
 
 

John 17

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com