Hungarian Bible

 

The Gospel According to St. Luke

 

Chapter 24

 

 

1.

 

A hétnek első [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.

    
 
 

2.

 

És a követ a sírról elhengerítve találák.

    
 
 

3.

 

És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

    
 
 

4.

 

És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

    
 
 

5.

 

És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

    
 
 

6.

 

Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

    
 
 

7.

 

Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

    
 
 

8.

 

Megemlékezének azért az ő szavairól.

    
 
 

9.

 

És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

    
 
 

10.

 

Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.

    
 
 

11.

 

De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

    
 
 

12.

 

Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

    
 
 

13.

 

És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

    
 
 

14.

 

És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.

    
 
 

15.

 

És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

    
 
 

16.

 

De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

    
 
 

17.

 

Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?

    
 
 

18.

 

Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

    
 
 

19.

 

És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

    
 
 

20.

 

És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

    
 
 

21.

 

Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

    
 
 

22.

 

Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

    
 
 

23.

 

És mikor nem találták az ő testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

    
 
 

24.

 

És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.

    
 
 

25.

 

És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

    
 
 

26.

 

Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?

    
 
 

27.

 

És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.

    
 
 

28.

 

Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

    
 
 

29.

 

De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

    
 
 

30.

 

És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

    
 
 

31.

 

És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.

    
 
 

32.

 

És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?

    
 
 

33.

 

És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.

    
 
 

34.

 

Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!

    
 
 

35.

 

És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

    
 
 

36.

 

És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!

    
 
 

37.

 

Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.

    
 
 

38.

 

És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

    
 
 

39.

 

Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!

    
 
 

40.

 

És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

    
 
 

41.

 

Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

    
 
 

42.

 

Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

    
 
 

43.

 

Melyeket elvőn, és előttök evék.

    
 
 

44.

 

És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.

    
 
 

45.

 

Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.

    
 
 

46.

 

És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

    
 
 

47.

 

És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.

    
 
 

48.

 

Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

    
 
 

49.

 

És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.

    
 
 

50.

 

Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

    
 
 

51.

 

És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.

    
 
 

52.

 

Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;

    
 
 

53.

 

És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.

    
 
 

John 1

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com