Hungarian Bible

 

The Gospel According to St. Luke

 

Chapter 2

 

 

1.

 

És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

    
 
 

2.

 

Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.

    
 
 

3.

 

Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.

    
 
 

4.

 

Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;

    
 
 

5.

 

Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.

    
 
 

6.

 

És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.

    
 
 

7.

 

És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.

    
 
 

8.

 

Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

    
 
 

9.

 

És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

    
 
 

10.

 

És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

    
 
 

11.

 

Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

    
 
 

12.

 

Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

    
 
 

13.

 

És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

    
 
 

14.

 

Dicsőség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

    
 
 

15.

 

És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.

    
 
 

16.

 

Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

    
 
 

17.

 

És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.

    
 
 

18.

 

És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.

    
 
 

19.

 

Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.

    
 
 

20.

 

A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.

    
 
 

21.

 

És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.

    
 
 

22.

 

Mikor pedig betöltek [Mária] tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.

    
 
 

23.

 

(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),

    
 
 

24.

 

És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.

    
 
 

25.

 

És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.

    
 
 

26.

 

És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.

    
 
 

27.

 

És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,

    
 
 

28.

 

Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:

    
 
 

29.

 

Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

    
 
 

30.

 

Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,

    
 
 

31.

 

A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;

    
 
 

32.

 

Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.

    
 
 

33.

 

József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.

    
 
 

34.

 

És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak;

    
 
 

35.

 

Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.

    
 
 

36.

 

És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,

    
 
 

37.

 

És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.

    
 
 

38.

 

Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.

    
 
 

39.

 

És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.

    
 
 

40.

 

A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.

    
 
 

41.

 

Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

    
 
 

42.

 

És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;

    
 
 

43.

 

És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;

    
 
 

44.

 

Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;

    
 
 

45.

 

És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

    
 
 

46.

 

És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.

    
 
 

47.

 

És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.

    
 
 

48.

 

És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.

    
 
 

49.

 

Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?

    
 
 

50.

 

De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.

    
 
 

51.

 

És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.

    
 
 

52.

 

Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.

    
 
 

Luke 3

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com