Hungarian Bible

 

The Gospel According to Saint Mark

 

Chapter 14

 

 

1.

 

Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.

    
 
 

2.

 

Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.

    
 
 

3.

 

Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté [azt] az ő fejére.

    
 
 

4.

 

Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?

    
 
 

5.

 

Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.

    
 
 

6.

 

Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.

    
 
 

7.

 

Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.

    
 
 

8.

 

Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.

    
 
 

9.

 

Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.

    
 
 

10.

 

Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.

    
 
 

11.

 

Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.

    
 
 

12.

 

És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?

    
 
 

13.

 

Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,

    
 
 

14.

 

És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?

    
 
 

15.

 

És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.

    
 
 

16.

 

Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.

    
 
 

17.

 

Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.

    
 
 

18.

 

És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.

    
 
 

19.

 

Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?

    
 
 

20.

 

Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.

    
 
 

21.

 

Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.

    
 
 

22.

 

És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.

    
 
 

23.

 

És vévén a poharat, [és] hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;

    
 
 

24.

 

És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség [vére,] a mely sokakért kiontatik.

    
 
 

25.

 

Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.

    
 
 

26.

 

És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.

    
 
 

27.

 

És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.

    
 
 

28.

 

De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.

    
 
 

29.

 

Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.

    
 
 

30.

 

És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.

    
 
 

31.

 

Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.

    
 
 

32.

 

És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.

    
 
 

33.

 

És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;

    
 
 

34.

 

És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.

    
 
 

35.

 

És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;

    
 
 

36.

 

És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom [legyen meg,] hanem a tied.

    
 
 

37.

 

Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?

    
 
 

38.

 

Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.

    
 
 

39.

 

És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.

    
 
 

40.

 

A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.

    
 
 

41.

 

Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.

    
 
 

42.

 

Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.

    
 
 

43.

 

És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.

    
 
 

44.

 

Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.

    
 
 

45.

 

És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.

    
 
 

46.

 

Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.

    
 
 

47.

 

De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.

    
 
 

48.

 

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!

    
 
 

49.

 

Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de [szükség,] hogy az írások beteljesedjenek.

    
 
 

50.

 

Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.

    
 
 

51.

 

Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.

    
 
 

52.

 

De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.

    
 
 

53.

 

És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.

    
 
 

54.

 

Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.

    
 
 

55.

 

A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.

    
 
 

56.

 

Mert sokan tesznek vala [ugyan] hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.

    
 
 

57.

 

És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:

    
 
 

58.

 

Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.

    
 
 

59.

 

De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.

    
 
 

60.

 

Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?

    
 
 

61.

 

Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott [Isten] Fia?

    
 
 

62.

 

Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.

    
 
 

63.

 

A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?

    
 
 

64.

 

Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.

    
 
 

65.

 

És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.

    
 
 

66.

 

A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;

    
 
 

67.

 

És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!

    
 
 

68.

 

Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.

    
 
 

69.

 

A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.

    
 
 

70.

 

Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded [is] hasonló.

    
 
 

71.

 

Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek.

    
 
 

72.

 

És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.

    
 
 

Mark 15

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com