Hungarian Bible

 

The Book of Job

 

Chapter 39

 

 

1.

 

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

    
 
 

2.

 

Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?

    
 
 

3.

 

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

    
 
 

4.

 

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

    
 
 

5.

 

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

    
 
 

6.

 

[Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.

    
 
 

7.

 

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

    
 
 

8.

 

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

    
 
 

9.

 

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

    
 
 

10.

 

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

    
 
 

11.

 

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.

    
 
 

12.

 

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

    
 
 

13.

 

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

    
 
 

14.

 

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

    
 
 

15.

 

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

    
 
 

16.

 

Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

    
 
 

17.

 

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

    
 
 

18.

 

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

    
 
 

19.

 

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

    
 
 

20.

 

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

    
 
 

21.

 

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

    
 
 

22.

 

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

    
 
 

23.

 

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

    
 
 

24.

 

[Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

    
 
 

25.

 

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

    
 
 

26.

 

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

    
 
 

27.

 

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

    
 
 

28.

 

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

    
 
 

29.

 

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?

    
 
 

30.

 

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

    
 
 

31.

 

A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

    
 
 

32.

 

Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

    
 
 

33.

 

Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.]

    
 
 

34.

 

Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:

    
 
 

35.

 

A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!

    
 
 

36.

 

És szóla Jób az Úrnak, és monda:

    
 
 

37.

 

Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.

    
 
 

38.

 

Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!

    
 
 

Job 40

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com