Hungarian Bible

 

The Book of Job

 

Chapter 9

 

 

1.

 

Felele pedig Jób, és monda:

    
 
 

2.

 

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

    
 
 

3.

 

Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

    
 
 

4.

 

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

    
 
 

5.

 

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

    
 
 

6.

 

A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

    
 
 

7.

 

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

    
 
 

8.

 

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

    
 
 

9.

 

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

    
 
 

10.

 

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

    
 
 

11.

 

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

    
 
 

12.

 

Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

    
 
 

13.

 

Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

    
 
 

14.

 

Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

    
 
 

15.

 

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

    
 
 

16.

 

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

    
 
 

17.

 

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

    
 
 

18.

 

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

    
 
 

19.

 

Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

    
 
 

20.

 

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

    
 
 

21.

 

Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

    
 
 

22.

 

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

    
 
 

23.

 

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

    
 
 

24.

 

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

    
 
 

25.

 

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

    
 
 

26.

 

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

    
 
 

27.

 

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

    
 
 

28.

 

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

    
 
 

29.

 

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

    
 
 

30.

 

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

    
 
 

31.

 

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

    
 
 

32.

 

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.

    
 
 

33.

 

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

    
 
 

34.

 

Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

    
 
 

35.

 

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

    
 
 

Job 10

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com