Hungarian Bible

 

The Third Book of Moses, Called Leviticus

 

Chapter 7

 

 

1.

 

Ez pedig a vétekért való áldozatnak törvénye; igen szentséges az.

    
 
 

2.

 

A mely helyen megölik az egészen égőáldozatot, ott öljék meg a vétekért való áldozatot [is], és a vérét hintsék az oltárra köröskörül.

    
 
 

3.

 

A kövérjét pedig áldozzák meg mind, a farkát is, és a mely kövér a belet takarja.

    
 
 

4.

 

A két veséjét és a rajtuk lévő kövérséget, a mely a véknyaknál van, úgyszintén a májon lévő hártyát a vesékkel együtt szedje ki.

    
 
 

5.

 

És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozatul az Úrnak. Vétekért való áldozat ez.

    
 
 

6.

 

A papok között minden férfiú eheti azt, szenthelyen egyék meg; igen szentséges az.

    
 
 

7.

 

A milyen a bűnért való áldozat, olyan a vétekért való áldozat is, egy törvényök van nékik. Azé a papé az, a ki engesztelést szerez vele.

    
 
 

8.

 

Ha a pap egészen égőáldozatot áldoz valakiért, az égőáldozat bőre, a melyet megáldoz, azé a papé legyen.

    
 
 

9.

 

Minden ételáldozat is, a melyet kemenczében sütnek és minden, a mit rostélyon vagy serpenyőben készítenek, a papé legyen, a ki azt áldozta.

    
 
 

10.

 

Az olajjal elegyített és száraz ételáldozat is mind az Áron fiaié legyen közösen, egyiké úgy, mint a másiké.

    
 
 

11.

 

Ez pedig a hálaáldozat törvénye, a melyet áldoznak az Úrnak.

    
 
 

12.

 

Ha dicsőítésül áldozza azt valaki, a dicsőítés áldozatjával együtt áldozzék olajjal elegyített kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, és lisztlángból gyúrt, olajjal elegyített lepényeket.

    
 
 

13.

 

A lepényeken kivül kovászos kenyeret is vigyen áldozatául, dicsőítő hálaáldozatjával együtt.

    
 
 

14.

 

És mindezekből az áldozatokból áldozzék egyet-egyet az Úrnak felmutatott áldozatul; és legyen azé a papé, a ki a hálaáldozatnak vérét elhinti.

    
 
 

15.

 

És az ő dicsőítő hálaáldozatjának húsát, az ő áldozásának napján egyék meg; ne hagyjon abból reggelig.

    
 
 

16.

 

Hogyha fogadásból vagy szabadakaratból áldozza valaki az ő áldozatát, a mely napon áldozza azt, azon a napon egyék meg az ő áldozatát; a mi pedig megmarad abból, másnap egyék meg.

    
 
 

17.

 

A mi pedig annak az áldozatnak húsából [tovább is] megmarad, harmadnapon tűzzel égettessék meg.

    
 
 

18.

 

Mert ha az ő hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz az kedves; a ki áldozta azt, annak nem számíttatik az az ő javára, sőt útálatos lesz; és valaki eszik abból, hordozza az ő vétségének terhét.

    
 
 

19.

 

Azt a húst pedig, a mely valami tisztátalanhoz ér, meg ne egyék, [hanem] tűzzel égessék meg. A mi különben a húst illeti, mindenki ehetik húst, a ki tiszta;

    
 
 

20.

 

De az, a ki eszik a békeáldozatnak húsából, a mely az Úré, noha az ő tisztátalansága rajta van, az ilyen ember gyomláltassék ki az ő népe közül.

    
 
 

21.

 

Ha valaki akármi tisztátalanhoz ér, tisztátalan emberhez, vagy tisztátalan baromhoz, vagy akármihez, a mi tisztátalan útálatosság, és eszik a hálaadó áldozatnak húsából, a mely az Úré, gyomláltassék ki az az ember az ő népe közül.

    
 
 

22.

 

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

    
 
 

23.

 

Szólj az Izráel fiainak, mondván: Az ökörnek, a báránynak és a kecskének semmi kövérjét meg ne egyétek.

    
 
 

24.

 

A hullott állatnak kövérje, és a [vadtól] megszaggatottnak kövérje, akármi munkához felhasználható, de enni meg ne egyétek!

    
 
 

25.

 

Mert akárki egyék is az aféle állatoknak kövérjéből, a melyekből tűzáldozatot visznek az Úrnak, az az ember, a ki [ilyet] eszik, gyomláltassék ki az ő népe közül.

    
 
 

26.

 

És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét.

    
 
 

27.

 

Valaki megeszik valami féle vért, az az ember gyomláltassék ki az ő népe közül.

    
 
 

28.

 

Szóla ismét az Úr Mózesnek és monda:

    
 
 

29.

 

Szólj az Izráel fiainak, mondván: A ki hálaáldozattal áldozik az Úrnak, maga vigye az Úrnak az ő áldozatát az ő hálaáldozatából.

    
 
 

30.

 

A maga keze vigye az Úrnak tűzáldozatát: a kövérjét a szegyével együtt vigye el, a szegyét [azért,] hogy meglóbálják azt az Úr előtt.

    
 
 

31.

 

A pap pedig füstölögtesse el azt a kövért az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és az ő fiaié.

    
 
 

32.

 

A jobblapoczkát is a papnak adjátok a hálaadó áldozatból, hogy azt felmutassa.

    
 
 

33.

 

A ki Áron fiai közül a hálaáldozat vérét és kövérjét megáldozza, a jobblapoczka annak a része legyen.

    
 
 

34.

 

Mert a meglóbált szegyet és a felmutatott lapoczkát elveszem Izráel fiaitól az ő hálaadó áldozataikból, és adom azokat Áron papnak és az ő fiainak, örökre kiszabott részül, az Izráel fiaitól.

    
 
 

35.

 

Ez az Áron felkenetési része, és az ő fiainak felkenetési része az Úrnak tűzáldozataiból, a naptól fogva, a melyen előállítá őket, hogy papi szolgálatot tegyenek az Úrnak;

    
 
 

36.

 

A melyet parancsolt az Úr, hogy adják nékik az Izráel fiai, a mely napon felkente őket, örökre kiszabott részül az ő nemzetségökben.

    
 
 

37.

 

Ez az egészen égőáldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért és a vétekért való áldozatnak, a felavatási áldozatnak és a hálaáldozatnak törvénye,

    
 
 

38.

 

A melyet parancsolt az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, a mely napon parancsolta az Izráel fiainak a Sinai pusztában, hogy áldozzanak az Úrnak.

    
 
 

Leviticus 8

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com