Hungarian Bible

 

The First Book of Moses, Called Genesis

 

Chapter 1

 

 

1.

 

Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

    
 
 

2.

 

A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

    
 
 

3.

 

És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

    
 
 

4.

 

És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.

    
 
 

5.

 

És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.

    
 
 

6.

 

És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.

    
 
 

7.

 

Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.

    
 
 

8.

 

És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.

    
 
 

9.

 

És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.

    
 
 

10.

 

És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

    
 
 

11.

 

Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.

    
 
 

12.

 

Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

    
 
 

13.

 

És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.

    
 
 

14.

 

És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.

    
 
 

15.

 

És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.

    
 
 

16.

 

Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

    
 
 

17.

 

És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

    
 
 

18.

 

És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.

    
 
 

19.

 

És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

    
 
 

20.

 

És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

    
 
 

21.

 

És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

    
 
 

22.

 

És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

    
 
 

23.

 

És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.

    
 
 

24.

 

Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.

    
 
 

25.

 

Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

    
 
 

26.

 

És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

    
 
 

27.

 

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.

    
 
 

28.

 

És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

    
 
 

29.

 

És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

    
 
 

30.

 

A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket [adom] eledelűl. És úgy lőn.

    
 
 

31.

 

És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

    
 
 

Genesis 2

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com