Hungarian Bible

 

The Gospel According to Saint John

 

Chapter 12

 

 

1.

 

Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.

    
 
 

2.

 

Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele.

    
 
 

3.

 

Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.

    
 
 

4.

 

Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:

    
 
 

5.

 

Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és [miért nem] adták a szegényeknek?

    
 
 

6.

 

Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.

    
 
 

7.

 

Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.

    
 
 

8.

 

Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.

    
 
 

9.

 

A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.

    
 
 

10.

 

A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;

    
 
 

11.

 

Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.

    
 
 

12.

 

Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,

    
 
 

13.

 

Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!

    
 
 

14.

 

Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:

    
 
 

15.

 

Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.

    
 
 

16.

 

Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és [hogy] ezeket mívelték ő vele.

    
 
 

17.

 

A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.

    
 
 

18.

 

Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.

    
 
 

19.

 

Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, [mind] e világ ő utána megy.

    
 
 

20.

 

Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:

    
 
 

21.

 

Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.

    
 
 

22.

 

Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.

    
 
 

23.

 

Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.

    
 
 

24.

 

Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.

    
 
 

25.

 

A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.

    
 
 

26.

 

A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.

    
 
 

27.

 

Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.

    
 
 

28.

 

Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.

    
 
 

29.

 

A sokaság azért, a mely [ott] állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.

    
 
 

30.

 

Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.

    
 
 

31.

 

Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:

    
 
 

32.

 

És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.

    
 
 

33.

 

Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.

    
 
 

34.

 

Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?

    
 
 

35.

 

Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

    
 
 

36.

 

Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.

    
 
 

37.

 

És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:

    
 
 

38.

 

Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?

    
 
 

39.

 

Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:

    
 
 

40.

 

Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

    
 
 

41.

 

Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.

    
 
 

42.

 

Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:

    
 
 

43.

 

Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.

    
 
 

44.

 

Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.

    
 
 

45.

 

És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.

    
 
 

46.

 

Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.

    
 
 

47.

 

És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.

    
 
 

48.

 

A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.

    
 
 

49.

 

Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.

    
 
 

50.

 

És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.

    
 
 

John 13

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com