Hungarian Bible

 

The Gospel According to St. Matthew

 

Chapter 27

 

 

1.

 

Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.

    
 
 

2.

 

És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.

    
 
 

3.

 

Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek,

    
 
 

4.

 

Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.

    
 
 

5.

 

Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.

    
 
 

6.

 

A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.

    
 
 

7.

 

Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.

    
 
 

8.

 

Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.

    
 
 

9.

 

Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek,

    
 
 

10.

 

És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.

    
 
 

11.

 

Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.

    
 
 

12.

 

És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele.

    
 
 

13.

 

Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?

    
 
 

14.

 

És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.

    
 
 

15.

 

Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.

    
 
 

16.

 

Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.

    
 
 

17.

 

Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?

    
 
 

18.

 

Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.

    
 
 

19.

 

A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.

    
 
 

20.

 

A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

    
 
 

21.

 

Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.

    
 
 

22.

 

Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!

    
 
 

23.

 

A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!

    
 
 

24.

 

Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!

    
 
 

25.

 

És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.

    
 
 

26.

 

Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.

    
 
 

27.

 

Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.

    
 
 

28.

 

És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.

    
 
 

29.

 

És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!

    
 
 

30.

 

És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.

    
 
 

31.

 

És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.

    
 
 

32.

 

Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.

    
 
 

33.

 

És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,

    
 
 

34.

 

Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.

    
 
 

35.

 

Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.

    
 
 

36.

 

És leülvén, ott őrzik vala őt.

    
 
 

37.

 

És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.

    
 
 

38.

 

Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.

    
 
 

39.

 

Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.

    
 
 

40.

 

És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!

    
 
 

41.

 

Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:

    
 
 

42.

 

Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.

    
 
 

43.

 

Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.

    
 
 

44.

 

A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.

    
 
 

45.

 

Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.

    
 
 

46.

 

Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

    
 
 

47.

 

Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.

    
 
 

48.

 

És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.

    
 
 

49.

 

A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?

    
 
 

50.

 

Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.

    
 
 

51.

 

És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;

    
 
 

52.

 

És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.

    
 
 

53.

 

És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.

    
 
 

54.

 

A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!

    
 
 

55.

 

Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;

    
 
 

56.

 

Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.

    
 
 

57.

 

Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;

    
 
 

58.

 

Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.

    
 
 

59.

 

És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,

    
 
 

60.

 

És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.

    
 
 

61.

 

Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.

    
 
 

62.

 

Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,

    
 
 

63.

 

Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.

    
 
 

64.

 

Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.

    
 
 

65.

 

Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.

    
 
 

66.

 

Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.

    
 
 

Matthew 28

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com