Hungarian Bible

 

The Gospel According to St. Matthew

 

Chapter 22

 

 

1.

 

És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

    
 
 

2.

 

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.

    
 
 

3.

 

És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

    
 
 

4.

 

Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

    
 
 

5.

 

De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

    
 
 

6.

 

A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

    
 
 

7.

 

Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

    
 
 

8.

 

Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

    
 
 

9.

 

Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

    
 
 

10.

 

És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

    
 
 

11.

 

Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

    
 
 

12.

 

És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

    
 
 

13.

 

Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

    
 
 

14.

 

Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

    
 
 

15.

 

Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.

    
 
 

16.

 

És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

    
 
 

17.

 

Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

    
 
 

18.

 

Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

    
 
 

19.

 

Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

    
 
 

20.

 

És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

    
 
 

21.

 

Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

    
 
 

22.

 

És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

    
 
 

23.

 

Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,

    
 
 

24.

 

Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

    
 
 

25.

 

Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

    
 
 

26.

 

Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

    
 
 

27.

 

Legutoljára pedig az asszony is meghala.

    
 
 

28.

 

A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

    
 
 

29.

 

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

    
 
 

30.

 

Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

    
 
 

31.

 

A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

    
 
 

32.

 

Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

    
 
 

33.

 

És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

    
 
 

34.

 

A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;

    
 
 

35.

 

És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

    
 
 

36.

 

Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

    
 
 

37.

 

Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

    
 
 

38.

 

Ez az első és nagy parancsolat.

    
 
 

39.

 

A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

    
 
 

40.

 

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

    
 
 

41.

 

Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

    
 
 

42.

 

Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

    
 
 

43.

 

Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

    
 
 

44.

 

Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

    
 
 

45.

 

Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

    
 
 

46.

 

És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.

    
 
 

Matthew 23

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com