Hungarian Bible

 

The Book of Habakkuk

 

Chapter 3

 

 

1.

 

Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.

    
 
 

2.

 

Uram, hallám, a mit hirdettél, [és] megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről!

    
 
 

3.

 

Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.

    
 
 

4.

 

Ragyogása, mint a napé, sugarak [támadnak] mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke.

    
 
 

5.

 

Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.

    
 
 

6.

 

Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók!

    
 
 

7.

 

Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!

    
 
 

8.

 

A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?

    
 
 

9.

 

Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek [esküvéssel tett] igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.

    
 
 

10.

 

Látnak téged [és] megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, [és] magasra emeli karjait.

    
 
 

11.

 

A nap [és] hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől [és] ragyogó kopjád villanásától.

    
 
 

12.

 

Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.

    
 
 

13.

 

Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!

    
 
 

14.

 

Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.

    
 
 

15.

 

Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.

    
 
 

16.

 

Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.

    
 
 

17.

 

Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.

    
 
 

18.

 

De én örvendezni fogok az Úrban, [és] vígadok az én szabadító Istenemben.

    
 
 

19.

 

Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel.

    
 
 

Zephaniah 1

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com