Hungarian Bible

 

The Book of Psalms

 

Chapter 102

 

 

1.

 

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

    
 
 

2.

 

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

    
 
 

3.

 

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

    
 
 

4.

 

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

    
 
 

5.

 

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

    
 
 

6.

 

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

    
 
 

7.

 

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

    
 
 

8.

 

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

    
 
 

9.

 

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

    
 
 

10.

 

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

    
 
 

11.

 

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

    
 
 

12.

 

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

    
 
 

13.

 

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre [áll.]

    
 
 

14.

 

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

    
 
 

15.

 

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

    
 
 

16.

 

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

    
 
 

17.

 

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

    
 
 

18.

 

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

    
 
 

19.

 

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

    
 
 

20.

 

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

    
 
 

21.

 

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

    
 
 

22.

 

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

    
 
 

23.

 

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

    
 
 

24.

 

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

    
 
 

25.

 

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

    
 
 

26.

 

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

    
 
 

27.

 

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

    
 
 

28.

 

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

    
 
 

29.

 

A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.

    
 
 

Psalms 103

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com