Hungarian Bible

 

The Book of Job

 

Chapter 29

 

 

1.

 

Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

    
 
 

2.

 

Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

    
 
 

3.

 

Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;

    
 
 

4.

 

A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

    
 
 

5.

 

Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;

    
 
 

6.

 

Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

    
 
 

7.

 

Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

    
 
 

8.

 

Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.

    
 
 

9.

 

A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

    
 
 

10.

 

A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

    
 
 

11.

 

Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

    
 
 

12.

 

Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

    
 
 

13.

 

A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

    
 
 

14.

 

Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

    
 
 

15.

 

A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

    
 
 

16.

 

A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

    
 
 

17.

 

Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

    
 
 

18.

 

Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

    
 
 

19.

 

Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

    
 
 

20.

 

Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.

    
 
 

21.

 

Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

    
 
 

22.

 

Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.

    
 
 

23.

 

Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

    
 
 

24.

 

Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

    
 
 

25.

 

[Örömest] választottam útjokat, mint főember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

    
 
 

Job 30

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com