Hungarian Bible

 

The Book of Job

 

Chapter 27

 

 

1.

 

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

    
 
 

2.

 

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

    
 
 

3.

 

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

    
 
 

4.

 

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

    
 
 

5.

 

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

    
 
 

6.

 

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

    
 
 

7.

 

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

    
 
 

8.

 

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

    
 
 

9.

 

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

    
 
 

10.

 

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

    
 
 

11.

 

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

    
 
 

12.

 

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

    
 
 

13.

 

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

    
 
 

14.

 

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

    
 
 

15.

 

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

    
 
 

16.

 

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

    
 
 

17.

 

Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

    
 
 

18.

 

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

    
 
 

19.

 

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

    
 
 

20.

 

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

    
 
 

21.

 

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

    
 
 

22.

 

[Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

    
 
 

23.

 

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

    
 
 

Job 28

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com