Hungarian Bible

 

The First Book of Moses, Called Genesis

 

Chapter 8

 

 

1.

 

Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.

    
 
 

2.

 

És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből.

    
 
 

3.

 

És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.

    
 
 

4.

 

A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.

    
 
 

5.

 

A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.

    
 
 

6.

 

És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.

    
 
 

7.

 

És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának.

    
 
 

8.

 

Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről.

    
 
 

9.

 

De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.

    
 
 

10.

 

És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.

    
 
 

11.

 

És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről.

    
 
 

12.

 

És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza.

    
 
 

13.

 

És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.

    
 
 

14.

 

A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.

    
 
 

15.

 

És szóla az Isten Noénak, mondván:

    
 
 

16.

 

Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.

    
 
 

17.

 

Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.

    
 
 

18.

 

Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele.

    
 
 

19.

 

Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.

    
 
 

20.

 

És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.

    
 
 

21.

 

És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.

    
 
 

22.

 

Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

    
 
 

Genesis 9

 

 

 

 

 
 
HTMLBible Software - by johnhurt.com