| Chapter 22 |
1 | Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
|
2 | És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
|
3 | Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
|
4 | És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
|
5 | És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
|
6 | Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
|
7 | Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
|
8 | És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
|
9 | Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
|
10 | És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
|
11 | És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
|
12 | És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
|
13 | Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
|
14 | És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
|
15 | És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
|
16 | Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
|
17 | És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
|
18 | Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
|
19 | És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
|
20 | Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
|
21 | De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
|
22 | És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
|
23 | És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
|
24 | Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
|
25 | Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
|
26 | De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
|
27 | Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
|
28 | Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
|
29 | Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
|
30 | Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
|
31 | Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
|
32 | De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
|
33 | Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
|
34 | És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
|
35 | És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
|
36 | Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
|
37 | Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
|
38 | Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
|
39 | És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
|
40 | És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
|
41 | És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
|
42 | Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
|
43 | És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
|
44 | És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
|
45 | És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
|
46 | És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
|
47 | És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
|
48 | Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
|
49 | Látván pedig azok, a kik ő körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
|
50 | És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
|
51 | Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
|
52 | Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
|
53 | Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
|
54 | Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.
|
55 | És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.
|
56 | És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
|
57 | Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
|
58 | És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
|
59 | És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
|
60 | Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
|
61 | És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
|
62 | És kimenvén Péter, keservesen síra.
|
63 | És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.
|
64 | És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
|
65 | És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
|
66 | És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,
|
67 | Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
|
68 | De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
|
69 | Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
|
70 | Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
|
71 | Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.
|